Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy a munkánkban már nem találtunk túl sok örömet, ugyanakkor annyira rossz sem volt a helyzet, hogy mindenáron ki akarjunk lépni. A biztos fizetés és a viszonylagos problémamentesség mögött azonban ott mocorgott bennünk az érzés, hogy ennél azért (sokkal) többre lennénk képesek. Az eredmény a lassú belefásulás és a várakozás arra, hogy valami történjen.

Ha úgy érezzük, hogy munkahelyünkön nem fejlődünk és nem töltődünk fel, de nem tudjuk eldönteni, hogy ez csak egy rossz periódus, vagy már a kiégés kezdete, olvassunk tovább!

Íme 5 jel, amelyekből arra következtethetünk, hogy megérett az idő egy új, jobb állásra!

1. Lassan "megfőznek" minket!

A Careerealism szakértői cikkében William J. Reilly írót idézi, aki az 1949-ben megjelent "Hogyan kerüljük el a munkát?" című könyvében arról ír, hogy ha valaki olyan dolgokat kell, hogy végezzen, amelyeket nem kedvel, akkor ingerlékennyé válik. A feladatok monotonná válnak és az érzékek lassan eltompulnak.

Reilly úgy véli, ha ilyen esetben nem lépünk ki a szituációból, akkor könnyen annak a békának a helyében találhatjuk magunkat, amelyet egy fazék hideg vízbe helyeztek a tűzhelyen. Amint a víz hősmérséklete lassan növekszik, a béka egyre kényelmetlenebbül érzi magát, de nem elég rosszul ahhoz, hogy kiugorjon az üstből. Anélkül, hogy tudatában lenne annak, hová vezet ez a változás, a hőmérséklet eléri a kritikus pontot és a béka elveszíti az eszméletét.

Az író szerint így főzik meg a munkavállalókat is, és így tompulnak el lassan, de biztosan. Anélkül, hogy észrevennék. Ne várjunk tehát valami drasztikus eseményre a munkahelyen a váltáshoz, vegyük észre, ha elkezdődött az eltompulási folyamat és "ugorjunk"!

2. Azt csináljuk, amit mások szerint tennünk kellene!

Éreztük már valaha úgy, hogy az életünk a másoknak való megfelelés végeláthatatlan sorozata? Nézzünk magunkba és ismerjük fel, ha valójában azért dolgozunk az adott területen/munkahelyen, mert a szüleink elvárásainak szeretnénk megfelelni, le akarjuk nyűgözni a barátainkat vagy egy elképzelt ideálképet kergetünk.

Ha így van, akkor nem vagyunk hűek önmagunkhoz, és ez előbb-utóbb lelki és testi tüneteket fog ölteni. Gondoljuk át, hogy mit akarunk az élettől, tegyünk konkrét lépéseket ennek eléréséért már ma!

3. A munka monoton unalommá vált!

Nagy a különbség, hogy egy egyébként élvezetes munkahéten időközönként el kell látnunk unalmasabb feladatokat, vagy a munkahelyen tőlünk elvárt feladatok egésze olyan, hogy kiöli az életkedvet belőlünk. Ha azon vesszük észre magunkat, hogy folyamatosan arról álmodozunk, hogy kiszakadva a lélekölő unalomból lelkesítő és kreatív munkát végezhetünk, ideje, hogy valóra váltsuk álmainkat!

4. A munkatársaink leépítenek, lehúznak minket!

A minket körülvevő embereknek óriási hatása van az életünkre, és mivel a nap igen jelentős részét kollégáink körében töltjük, egyáltalán nem mindegy, hogy érezzük magunkat velük.

Ha nem jövünk ki jól a csoport tagjaival, ha rossz szokásokat veszünk fel a hatásukra, ha leszólják a számunkra fontos hobbikat vagy kikapcsolódási lehetőségeket, vagy ha egyszerűen alig várjuk, hogy távol legyünk tőlük, akkor az világos jele annak, hogy váltanunk kell!

5. Ha túl sokszor válaszolunk "nemmel" az alábbi kérdésre!

A Careerealism szerint a döntő választ arra, hogy másik állást kell-e keresnünk, Steve Jobs híres, a Stanford Egyetem végzős diákjai előtt elmondott beszédje alapján adhatjuk meg.

Steve Jobs beszédében felidézett egy mondatot, mely egész életére hatással volt: "17 éves koromban valahol az alábbi idézetet olvastam: ha minden napod úgy éled, mintha az lenne az utolsó, egyszer biztosan igazad lesz! Akkora hatással volt rám, hogy azóta, az utóbbi 33 évben minden reggel, amikor a tükörbe nézek, felteszem magamnak a kérdést: ha ez lenne az utolsó napom, azt tenném, amit ma tenni készülök? Ha a válasz sorozatosan "nem" volt, akkor tudtam, valamin változtatnom kell."

És ne feledd...
Minden kezdet nehéz, ezért itt egy kis segítség!

Forrás: profession.hu